Ad incolas Comitatuum Pest et Zolnok. Georgius Zekel strenuus miles, benedictae gentis Cruciferorum Princeps et supremus Capitaneus, Regis Hungariae tantummodo subditus et non Dominorum. Universis, et singulis Civitatibus et oppidis, et villis, infra ambitum Regni Hungariae et praesertim in Comitatibus Pest et Zolnok exteriori existentibus constitutis salutem!
– részlet Dózsa György ceglédi beszédéből latin nyelven.
Minden kétséget kizáróan bizonyítja származását az az okirat, amelyet Barlabási Lénárt erdélyi alvajda és székely alispán írt 1507. július 17-én, és amelyben latinul Dózsa Györgyöt Georgius Dosa Siculus de Makfalva in Sede Maros existenteként jelöli meg. Eszerint Dózsa György a makfalvi Dósa család az Örlöcz-nem Szovát ágán levő székely lófő család tagja. Érdekesség, hogy Vályi Gábor statisztikus és Vályi Gyula matematikus is a Dózsa család leszármazottjai.
Születése pontos dátuma nem maradt fent, de a korabeli források alapján negyvenéves lehetett halálának idején, ebből visszaszámolva az 1470-es években született. Gyerekkorát Dálnokon töltötte testvéreivel, apja halála után Makfalvára került. Mindig a vitézi pálya vonzotta, apja nyomdokaiba akart lépni, így később katonának állt. Több végvárban is szolgálhatott, mivel – bár adatok nem maradtak fenn róla – Szapolyai János erdélyi vajda 1513-as török elleni hadjáratában mint lovaskapitány vett részt. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt. Itt vívott győztes párviadalt 1514. február 28-án a szendrei lovas szpáhik vezérével, az epeirosi Alival, aki már sok vitéz halálát okozta. Ezért a tettéért a király, II. Ulászló kétszeres zsold és aranylánc adományozása mellett lovagrendbe emelte, falut ajándékozott neki, valamint engedélyezte, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen. Eközben Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514. április 9-én kihirdette a törökök elleni kereszteshadjáratot elrendelő pápai bullát.
Máig sem tisztázott körülmények között választotta Bakócz Tamás Dózsát a keresztes hadsereg vezérévé. Május közepére az országban mintegy 40 000 fős paraszti had gyűlt össze a vezetése alá. Szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztesháború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen felkelés kirobbanásához vezettek. Dózsa György, hírnevét igazolva sok diadalt aratott, és bár az egész országban kitört a felkelés, ő csak a keresztes hadsereget irányította, a helyi zavargásokhoz nem volt köze. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvedtek, ő seregével elfoglalta a Maros menti várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514. július 15.) nem szenvedett vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda seregével beavatkozott és nagy csatában legyőzte a felkelőket. Dózsa György és testvére, Dózsa Gergely, fogságba esett. Később tetteiért testvérével együtt 1514 július 20-án Temesváron kivégezték.
Bár a középkorban mai szemmel különösen kegyetlen kivégzési módszereket alkalmaztak teljes természetességgel, Dózsa György halálát néhány korabeli feljegyzés még a szokásosnál is brutálisabbnak írta le: „először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak […], fogaikkal széttépték és felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel. „A szeme láttára három darabra vágták öccsét, majd ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették.”
A kegyetlenkedő kivégzés egyes elemei csak utólag keletkezett legendák, amelyek megtörténtét az elemek bizonyos variálódása is kétségessé teszi. Az például egészen nyugodtan, a történettudomány konszenzusa birtokában kijelenthető, hogy tüzes trónról szó sem volt (fa "trónra" ültették), ehelyett inkább egy tüzes koronát raktak a fejére (a tüzes trónról a kivégzés egyik kortárs forrása – Taurinus, Szerémi György, Verancsics Antal sem ír). Ez a legenda csupán Petőfi Sándor: A nép nevében című költeménye után terjedt el széles körben.
Dózsa György személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált...
Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét?
-Petőfi Sándor: A Nép nevébe (részlet)
Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
A Nyár heves s a kasza egyenes. Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl, Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe Rettenetes, nagy dühvel özönöl?
- Ady Endre: Dózsa György unokája (részlet)
A szocializmus alatt történelmi szerepét túlhangsúlyozták a történettudományon és kultúrán kívül is – rengeteg utca, közterület, sportegyesület, társadalmi szervezet kapta nevét. Dózsa a hivatalos marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes magyar példát – azonban fontos megjegyezni, hogy maga Dózsa is nemes volt. A román kommunista vezetés is kedvelte alakját – főleg erdélyi származása miatt –, több román városban található Gheorghe Doja utca, Marosvásárhely közelében település (Lukafalva) is viseli a nevét. A temesvári Mária téren az 1940-es években szobrot állítottak halála helyén és a történt eseményekre emlékeztetve, de bizonyított tény, hogy a mostani katedrális mögött, a Béga partján végezték ki.
A nemesi szemléletű, gyakorta elfogult történelemírás később alaptalanul hangoztatta, hogy Dózsa György példát szolgáltatott más, a magyar korona területén történt nagy megmozdulásoknak, így Cserni Jován felkelésének, ami alig tizenkét évvel a Dózsa-féle háború után zajlott le, valamint a Gubecz Máté vezette horvátországi parasztfelkelésnek. Valójában egyikre sem volt közvetlen hatással. A mai magyar történetírás egyre kritikusabban foglalkozik Dózsa György szerepével, amelyet egyesek már szinte kártékonynak tartanak. Egyesek a mohácsi vészért – a feudális anarchia helyett – már egyenesen a Dózsa-féle parasztfelkelést teszik felelőssé, mondván, hogy miatta nem merték besorozni a parasztságot. E vélemények szerint csak a mindenkori kommunista hatalom csinált hőst belőle Petőfi és Ady „tévedésére” alapozva.
Magyarország számos településén található meg róla elnevezett közterület, valamint több általános iskola, művelődési ház viseli nevét országszerte. 1950-től Budapesten, az 1956-os forradalom időszakát kivéve, egészen 1990-ig az Újpest FC viselte Dózsa György nevét, míg Szegeden 1950-től 1994-ig viselte a Szegedi Dózsa nevet a város egyik csapata. Illetve Körmenden a Körmendi Dózsa, Pécsett a Pécsi Dózsa, valamint Egerben az Egri Dózsa is.
Úgy tartják, hogy seregének vagyonát Kiskunhalas környékén ásták el, amit később meg is találtak.
Források: Márki Sándor: Dósa György: 1470–1514. Magyar Elektronikus Könyvtár
Kovács Péter (2014. április 24.). „„Az izzó vastrón a képzelet szüleménye” – Erdélyi Gabriella történész az 1514-es Dózsa-parasztfelkelésről”, Kiadó: MagyarNarancs. (Hozzáférés ideje: 2019. január 4.)
Barta Gábor – Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Budapest: Gondolat. 1973. 359. o.
Új hozzászólás