Tisztázzuk, kik a Kazárok

„Hol volt, hol nem volt egy naaagy Kazár birodalom. Volt nékie sok más testvére is. A Nagy Szláv birodalom, a Nagy Morva birodalom, a Nagy Frank birodalom és sok más kinek még híréről sem hallottak e vidéken, nem hogy a Föld kerekségen. Növekedett, gyarapodott, hogy végül akkora volt már mint nyáron a Nap. Történt egyszer egy szép napon, hogy hogy, hogy nem, hitet cserélt. Ez nem is olyan nagy baj mint mondjuk ahogy közeli rokona, a dákó-román, aki saját őseit cserélgeti mikor melyikre, úgy ni, legyen szép színes a mese. Szóval, Istenét tagadván másikra cserélte. Ezt Isten látván, nagyon megharagudott, oly annyira hogy szanaszét szórta Kazár föld lakosságát. Azóta is csak barangolnak össze-vissza a messzeségben, hazájukat keresve, még jó hogy a Föld kerek, másképp rég leestek volna. Bárhova is mennek kakukk tojásként ismerik fel őket. Nem tudják hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Másrészt a batyujukban sincs soha semmi. Ezért hol innen, hol onnan pótolnak maguknak hol ezt, hol azt. Mentek mendegéltek amíg utoljára egy naaagy, naaagy sűrű erdőbe nem értek. Ezt az erdőt Történelem Zsákutcájának hívták. Majd végleg elnyelte őket a nagy sötét erdő. Itt a vége, fuss el véle.”

Amikor a Szláv, a Morva, vagy történetesen a Frank birodalom történetét szeretnénk górcső alá vonni, elégséges lehetne a fenti szöveg is, akár mind a három, de még a Tót, vagy az oláh múltra is érvényesíteni. Az igazsághoz mindenesetre közelebb állnánk, mint a jelen tudásunk szerint, nagy történészek kicsavart, sokszor már érthetetlen szövegeit tanulmányozva. Már ki tudja, mikor is kezdődött mindez el, az egész a hamisított történelem homályába vész el, a közös öntudat úgyis csak a lényeget tartja meg. Az évezredek és évszázadok során a részletek lekopnak, elfelejtődnek. A lényeg a lényeg, így is, úgy is. Ezt a néphagyomány mindig is tudta. Ilyen lényegi tapasztalatokat őriznek a népmesék. Jól oda kell figyelni rájuk mivel nagyon ősi és bölcs mondanivalót hordoznak. Van egy éppen ami pont ide találó. A Szállást kérő róka. Ez a róka megy házról házra, bekéredzkedik, s mindig azt hazudja van valami a zsákjába ami valójában nincs. De amit oda hazudik az az amit ő szeretne hogy legyen. Így a házigazdát kikényszeríti hogy adjon neki belőle. Legyen az egy nagy kakas, közben csak a nagy semmi volt a zsákjában. Legyen az egy kövér lúd, ha valójában egy nagy kakas volt. Legyen az egy kövér malac, mikor csak egy lúd volt. A facsarintosság addig megy amíg valaki túl nem jár a róka eszén. Hogy is van? Addig jár a korsó a kúthoz, míg el nem törik. Vagy inkább: ne feszítsd a húrt mert elszakad!

Ebben az esetben nem is egy ravasz rókával van dolgunk hanem sokkal többel, és csak egy ház van. Ez pedig nem más mint édes bölcsőnk, a Kárpát Haza. A tétel nem olyan könnyű, nagyon sokoldalú és bonyolult. Valójában Varga Csaba fogalmazta mind ezt meg a legjobban: "Ez egy háború, a múltért." Na most, akinek van múltja, az az emlékszik őseire, az tudja hogy ő ki, honnan jön és merre halad, haladhat. Aki nem, az pedig teng-leng és ki van szolgáltatva a különböző eszméknek amelyek időnként felbukkannak és bedarálják a tömegeket. Európának önálló múltja nincs. Több ok van erre. Az egyik az hogy az óóó dicsőséges szent inkvizíció gondoskodott arról hogy ne legyen. Azt nem lehet csak úgy igába vonni és rabbá tenni aki tudja kik voltak ősei és azoknak szellemisége milyen volt. Ez egy szellemi függetlenséget biztosít. Akinek a köztudatából ezt mind kimossák, avval lehet bármit tenni. Ilyenek a tótok meg az oláhok. De még a szerbek is… 

Az utóbbi néhány száz évben Európában téves eszmék születtek, mindegyik arról szól hogy Európa a legfejlettebb, a legbölcsebb, a legősibb és így tovább. Mindez sok hibás tudásra épült. Persze ez mind azok után hogy néhány száz évvel azelőtt az inkvizíció ezt az ősiséget felszámolta. Itt-ott még csak morzsák maradtak. Így megszületik a felsőbbrendűség eszméje. Az hogy a fehér faj a legfejlettebb, legerősebb, legesleg mindenebb. Mindez majd két világháborúba torkollik. Ezek nem voltak mások mint eszményi háborúk fizikai vetülete. Ki a kiválasztott nép, az az egy nép aki felsőbbrendű. Jobban mondva ki a kiválasztottabb, mivel hogy többen jelentkeztek kiválasztottságukat benyújtva. (Valójában ebben az időben két eszme csapott össze amely saját magát a legkiválasztottabbnak hívta, hitte. Az árja és a szemita. Árja nép, vagy kultúra nem létezett soha. Az árja annyit tesz mint nemes. A szemita az pediglen egy nyelvi osztályozás, mint germán, latin, szláv.) Evvel már fel is soroltuk az összes szereplőjét a mi mesénknek. De ezekbe a képletekbe nem merték beletenni a magyarokat, mert akkor nagyon hamar kiderült volna minden turpisságuk. Így a magyarokat minden egyes esetben el kellett válasszák attól a néptől, amelyik az ókori, Nyugat-Rómára a végső csapást tudta mérni. Épp ezért sikerült odatenniük a sokat emlegetett kelet-európai birodalmat melyet állításuk szerint a kazárok hozták létre. Az interneten keringő információhalmazból ugyanakkor képtelenség kihámozni a hasznos és hiteles történeti adatokat róluk. Itt az ideje, hogy közelebbről nézzük meg ezt az államalakulatot, mely a 7-9. században kulcsfontosságú szerepet játszott Kelet-Európa életében. A források nyújtotta töredékes képek egységes egésszé való összeállítása nem mindennapi nehézségeket ró a kutatókra.

A honfoglaló magyarság kialakulása című könyvből értesülve mi csak amolyan szedett-vedett csorda voltunk, kik a kazároktól függtek:

“A kazár egy ótörök nép, i.sz. 552-ben a türk törzsszövetség egyik csoportja, amely a bolgár-törökökkel és az iráni alánokkal vegyesen kelet-Európában a Kaukázustól É-ra a Kubany-folyó völgyében a 6. sz. utolsó harmadában telepedett meg. A Ny-i türk birodalom felbomlása után a 7. sz. derekán a kazár törzs új, önálló törzsszövetségi államot hozott létre, amely a Káspi-tenger és a Volga–Don mentét is felölelte. A 9. sz. végétől a besenyő törzsszövetséggel tartottak szoros kapcsolatot, de 965-ben Szvjatoszláv kijevi fejedelem az úzokkal szövetkezve fővárosukat is elfoglalta, lerombolta, a törzseiket szétszórta. Egyes töredékeik olasz források adatai szerint a Krím-félszigeten azonban még a 16. sz.-ig fennállottak. A magyar nép őstörténete szoros szálakkal fűződött a kazárokhoz. A magyarság bizonyos időszakban tagja volt a kazár törzsszövetségnek. A Don partján bizánci segítséggel létesített Sarkel várukat is valószínűleg a függetlenné vált magyarok ellen építették. A magyarság rovásírása két, a magyar hangrendszer sajátosságaihoz választott görög, ill. glagolita betűtől eltekintve azonos a Kazária területén előkerült rovásfeliratok betűivel, mint ilyen a türk rovásírás rendszerébe tartozik…” - Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása (Bp., 1930). 

Mindennek tükrében érdemes kissé alaposabban utánanézni, kik is voltak ezek a kazárok, ha már ilyen nagy mértékben kapcsolatban voltak a magyarok őseivel. Meglepő módon a magyar krónikák nem csak az “Avar” Birodalomról hallgatnak, hanem a Kazár Birodalomról is! Ez a hallgatás pedig azért különös, mert honfoglalásunkat megelőzően, a hivatalos verzió szerint éppen ennek a Kazár Birodalomnak a kötelékébe tartoztunk mi is, mégpedig időben éppen Attila és Árpád kora között! Viszont nagyon úgy tűnik, hogy Kézai Simonnal és Kálti Márkkal ezt a tényt elfelejtették közölni, hiszen tudomást sem vesznek semmiféle Kazár Birodalomról!

Az Orosz történészek a Raul Wallenberg mítosz ledöntése, és az oroszoknak skandináv gyökerekik vannak (mert szlávok ugyebár nincsenek) megcáfolhatatlan  tényekkel alátámasztott igazság kimondása után  állítják, hogy a legendás Kazár- birodalom csak kitaláció, nem létezett a ma ismertetett történelmi formában. Az akadémia  mégis erőlteti a kazár zsidó állam valós történelmi létét, mind a kazár-zsidók Kárpát-medencei honfoglalós bejövetelét, mind nemzeti írásunk történetének összefonódását a héberrel. Erőltetik a kazár-magyar kapcsolatokat történelem, hadügyek, műveltség terén, a kazárok és a zsidók egybemosásával erőlködnek egy  újabb, az orosz történelmi kutatások szerint  csak kitalált Kazár állammal, melyből eredeztethetnék az askenézi vonalon a Kárpát-medencei  zsidó honfoglalás jogosultságát. Mint például azt, hogy Árpád is zsidó  volt… 

Obrusánszky Borbála a Barikádban, 2012. Április 16-án megjelent cikke, a Mazsihisz politikai nyilatkozatával kapcsolatban tárgyalja a kérdéskört. Mentségére legyen mondva, előbb jelent meg mint az orosz publikáció a Kazár-zsidó államról mint töténelmet írók spekulatíve megalkotott birodalomról. De a kazárság tagadásának hiteléül előbb:  (...)Hihetetlen, de igaz, hogy a 610–813 közötti időszakra vonatkozóan Theophanész (és kisebb mértékben Niképhorosz) az egyetlen görög nyelvű forrás és így rajtuk kívül senki sincs ebből az időből, aki megerősítheti állításaikat. Miként azt Peter Schreiner, a 'Szellemi élet Bizáncban' c. könyvében írja: „A 600-800 közötti 'sötét évszázadok'-nak nevezett korszak érzékelhető hiányossága a történeti hagyomány meglazulása. Önálló történelmi művek egyáltalán nem maradtak fent ebből az időszakból.” Az ezt megelőző időszakokra vonatkozólag Theophanész az összes ismert bizánci történetírót felhasználja a művéhez:  Szókratész (Szkholasztikosz), Zoszimosz, Theodorétosz, Priszkosz, Prokopiosz, Agathias, Malalas, Szimokattész, Epiphanius (Scholasticus), Geórgiosz Piszidész, Theophülaktosz munkáit. Ő említi először a Kazár Birodalom létezését, az avar hódításokkal kapcsolatban pedig Theophülaktosz írása volt a forrása. A pápaság politikai eseményeiről szinte semmit nem ír, és a pápák neveit, uralkodási éveit csak felületesen, hiányosan tünteti fel, amivel végeredményben akaratlanul is kifejezésre juttatja a római püspökség érdektelenségbe vesző jelentéktelenségét. Érdekes még, hogy Nagy Károlyról éppen csak megemlékezik, de nem tud az avarok elleni hadjáratokról, és főleg nem az avarok kiirtásáról. Munkássága fő érdeme, hogy a középkori történetírás folyamán először időben összehangolja, szinkronizálja a bizánci, perzsa, és arab uralkodók történelmi létezését és az évszázadokat kitöltő események folyamatosságát. A római pápák hézagos említésén kívül sokkal pontosabban feltünteti a bizánci, alexandriai, antiókiai és jeruzsálemi pátriárkák sorát, valamint a konstantinápolyi és perzsa uralkodók nevét, uralkodásuk idejét, de sajnos a VII-VIII. századra közölt adatai forrásait nem közli, így fogalmunk sincs honnét vette értesüléseit.(...)  Theophanész Homologétész (Hitvalló)

Még ma is vannak olyan kutatók, akik úgy vélik, hogy a sohasemvolt kazárok zsidók voltak. Az elméletet Arthur Koestler újságíró találta ki, ő volt az első, aki monográfiájában (A tizenharmadik törzs) azt próbálta bizonyítani, hogy az európai zsidóság a kazár „zsidóktól” származott, vagyis úgy vélte, hogy a kazárok maguk is zsidók voltak... Koestler elmélete tovaburjánzott, és ma már az interneten olyan cikkek jelennek meg, hogy az ókori kimmerek és a szkíták a zsidók tizedik, elveszett törzse volt… AZTAMINDENIT!!!

A finnugrista történészek egyetlenegy forrást, Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című feljegyzését vették alapul, hogy bebizonyítsák, mi, magyarok a kazárok függésében éltünk évszázadokon át. Igaz, a forrást kicsit elferdítették, hogy elméletüket alátámasszák. A bizánci uralkodó a magyarok története kapcsán valóban megemlítette, hogy három évig együtt harcoltak a kazárokkal, ebből a három évből érthetetlen módon az idő előrehaladtával már háromszáz éves függés lett… 

Bíborbanszületett Konstantin szerint mi abban az időben a zsidó vallású kazár király hűséges alattvalói voltunk, ám ahhoz már nem volt elég sütnivalónk, hogy vezért válasszunk magunknak. A kazár király hívta fel a figyelmünket arra, hogy elkelne már nekünk is egy fejedelem. Ő kérte fel Lebédiást, hogy „hordáinkat” vezetgesse, és „fajtájának” uralkodója legyen. Mivel azonban Lebédiás szerény ember volt, ezt a megtisztelő felkérést áthárította Álmosra, illetőleg annak fiára, Árpádra.

„Árpád beiktatásának szertartása „a kazárok szokása és gyakorlata szerint történt, úgy, hogy pajzsukra emelték. De Árpád előtt a magyaroknak soha nem volt más uralkodójuk; ezért Magyarország uralkodóját mind a mai napig ebből a nemzetségből választják."

Ez volna tehát a dicsőséges “Árpád-ház” történetének kezdete VII. (Bíborbanszületett) Konstantin szerint. Hamisító-mesterünkel ellentétben a középkori magyar krónikák sem Lebédiást, sem a kazár királyt, sem magát Kazáriát nem ismerik! A kazár-zsidókról nem is beszélve… Szólnak azonban Szkítiáról, a magyarokat rendre hunoknak vagy szkítáknak nevezik, Attiláról pedig, mint magyar királyról beszélnek! Mindehhez tegyük még hozzá Heribert Illig állítását is, aki szerint ennek a koraközépkori naptárhamisításnak az egyik szellemi szülőatyja éppen az a VII. (Bíborbanszületett) Konstantin volt, akinek a magyar történelemre vonatkozó közléseit kritika nélkül fogadta el a magyar történettudomány!

Már maga a kazár név is nagyon érdekes. Egy kicsit eljátszogat az ember a szavakkal és érdekes eredményre juthat. KaZaR - KoRaS mint Korezm, Chorasan. Olyanok szerint mint Grandpierre Atilla, Choresm tartományból, Korezmiaból jöttek fel a Magyari Urak. Még egy kicsit ragozgatva: KaZaR - ZiKuL, R-L hangváltásnyival. Érdekes hogy Anonymus arról beszél hogy a Magyar Királyság kellős közepén Kazárok laknak. A Szilagy is valószínűleg ezt jelenthetni, ennek egy másik változata. Akár a Seljuk, vagy Zilah, Zala is az lehet. A Zilah a Gyula egyik változata. A kettős fejedelemségnek e két méltósága volt. Gyula és Kende. Itten szó sincs átvételről, hogy a "kazakoktól" valami kettős fejedelmi rendet tanultunk. Szó sincs semmi szemitáról. És ez nem egy rasszista kijelentés! A valódi rasszista kijelentés az az hogy van egy külön kiválasztott rassz. De ez az egész egy útvesztő, amiben bevezették az egész emberiséget. Mi a különbség a fekete, fehér, meg a vörös macska között? Semmi! Mi a különbség a kopasz meg a hosszú hajú ember között? Semmi! A sovány és a kövér, a magas és az alacsony ember között? Semmi! Mindegyik ember!!! Na erre kell nekik feldarabolják számtalan rasszra az emberiséget, aztán hadd mészárolják egymást. Azelőtt meg mi volt? A vallás, a vallás megkülönböztetés meg a vallás háború. A Természet alapjából a sokszerűségre (diverzitásra) épül, így biztosítja az lét a saját fennmaradását. Semmi sem egyöntetű, homogén.

Szóval! Egyesek szerint türkök voltak, mások szerint bolgárok, kaukázusi kutatók pedig a térségben élt hunok utódainak tartják őket. Maszudi szerint a kazárok török neve a szabír volt, a kazár név pedig perzsa eredetű. Különös, hogy a szakirodalomban mennyire sokat emlegetik a kazárokat, de a korabeli szerzők viszonylag keveset írtak róluk. Akkortájt a bolgárok és a magyarok sokkal többet szerepelnek a leírásokban, talán azért, mert Attila örökségét ők vitték tovább. 

Mindezek fényében és a korábbi írásomban bemutatott sohasemvolt  “AVAR” birodalom és a “Kazár” birodalom is ugyanaz a magyar nép átnevezett változata, az elhamisítás pedig csak a magyarok ősi multjának a szétcincálása végett született meg.

A magyar krónikák még olyan részletekről is beszámolnak, miszerint Edömén, Ednek a testvére, aki Csaba fia, tehát Attilának az unokája, még megérte a magyar honfoglalást, és házanépével együtt ő is visszatért Pannóniába! Hogyan volna mindez lehetséges, ha Attila halála és a magyar honfoglalás között nem 100 vagy 104, hanem 442 (!!!) esztendő telt volna el, amint az a hivatalos kronológiából következik?! Nyilvánvaló, hogy sehogy sem! A következtetés tehát kézenfekvő: Vagy a magyar krónikák állítanak valótlanságot, vagy meghamisították az időszámításunkat, mint ahogy azt Heribert Illig feltételezi! 

A Képes Krónika közlése támasztja alá Zakharov és Arendt orosz régészek eredményei is. De lássuk, hogyan ír erről Götz László a „Keleten kél a Nap" című munkájában:

„Az akkoriban felfedezett szaltovói műveltséget határozottan a lebédiai magyarok hagyatékának nevezik (mármint Zakharov és Arendt szovjet régészek). Megállapítják, hogy a szaltovói és az észak-kaukázusi, Kobán vidéki kardok a “honfoglalás kori” magyar fegyverekhez állnak a legközelebb. A szaltovói műveltség a 8. század végén jelent meg és a 9. század végén eltűnt - írják. Semmi esetre sem kazár kultúra, mert éppen a Kazár Birodalom centrumából hiányzik. Óriási félkörben veszi körül az alsó-volgai kazár központot: a középső Volgától a Don, Donyec felső folyásán és a Kubán vidékén át egészen a Kaukázus keleti feléig, a Kuma folyóig. ( ... ) A szaltovó-majácki műveltség pedig az egyetlen olyan régészeti kultúra Dél-Oroszországban, amelyről kimutatható, hogy területének mintegy felén a 9. század végével, vagyis pontosan a honfoglalással egyidejűleg, megszűnt az élet."

Figyelemreméltó, hogy a szaltovó-majácki műveltség, amelyet orosz régészek a honfoglalás előtti lebédiai magyarsághoz kötöttek éppen körülbelül száz évig virágzik (a VIII. század végétől a IX. század végéig), mielőtt a IX. század végén, azaz pontosan a magyar honfoglalással egyidőben „tragikus hirtelenséggel elnéptelenedik”! Bizony nehéz megállni, hogy ezen a ponton ne jusson eszünkbe az Attila halála, birodalmának széthullása és népeinek „Szkítiába” való visszahúzódása valamint a magyarok második bejövetele között a Képes Krónika által levezetett 100 - 104 évnyi távolság!!! ami a mai történelemkönyvekben már 323 év, így természetesen van lehetőség betoldani egy Kazár birodalmat, csak mint azt tették az Avar birodalom esetében is!

Nagy Sándor Kr.e. 323-ban halt meg, s tudjuk, hogy a halála évétől útnak indult egy időszámítási rendszer. Ha valaki a középkor során következetesen a Nagy Sándor halála óta eltelt években gondolkodott, akkor pontosan 323 évvel nagyobb dátumokat használt, mint azok, akik már Krisztus születésétől számították az időt! Heribert Illig-Kitalált középkor című könyve nyomán hazánkban Tóth Gyula kezdett a témával foglalkozni és rendbe szedni a dátumok körül kialakult zűrzavart. Tóth a könyvében említi, hogy Kálti Márk a magyar honfoglalást a Krisztus utáni 677-es évre rögzítette. Logikájából azonban levezethető egy másik honfoglalás-dátum is! Ha Attila halálának Képes Krónika szerinti dátumához, vagyis 445-höz hozzáadjuk azt a 104 évet, ami Attila halála és a magyarok második bejövetele között szerinte eltelt, akkor eredményként az 549-es dátumot kapjuk. Kézai Simon 1272-ben írt krónikájában a magyar honfoglalást már jóval későbbre, a Krisztus utáni 872-es esztendőre rögzíti! Felmerül a kérdés: Van-e a kapcsolat a két dátum között? Nos, e két dátum tulajdonképpen egy és ugyanaz, csak az egyiket (549) a Krisztus születése óta eltelt években kell érteni, míg a másikat (872) a Nagy Sándor halála óta eltelt években! 

Sehol nem marad helye semmiféle kazár alárendeltségnek… 

Bolat Kumekov akadémikus, a Nemzetközi Kipcsák-kutató Intézet vezetője 2007-ben készült tanulmányából megtudhatjuk, hogyan látják a kazah-magyar történelmi kapcsolatokat a  kazahok kazah szemmel. Ott az utca embere is tud arról, hogy a Magyar Királyság a 13. században oltalmat adott a mongol támadás elől menekülő kipcsákoknak (kunoknak), amiért ma is hálásak (több könyv, krónika is említi, hogy magyarul beszéltek!). A kazah államiságot meglepő módon nem a Mongol Birodalomból, hanem a mongol támadást megelőző katonai-politikai egységekből, a Kipcsák Kánságokból eredeztetik. A tanulmány foglalkozik az ősmagyarok É-NY-Kazakisztánban, Torgaj vidéken élő maradékával, Tóth Tibor antropológus velük kapcsolatos kutatásaival is. A mai Kazahsztánnak semmi köze a cikkben említett kazárokhoz!  

 

Források: katolikus.hu; pannonpalatinus.hu; maghon.com; Tóth Gyula: maghreb.blog.hu; 

A borítókép illusztráció, forrása: eurasianet.org.

 

A “Tisztázzuk” sorozat eddig megjelent részei:

 

Tisztazzuk, kik a rácok…

Tisztázzuk, kik az oláhok...

Tisztázzuk, kik az ukránok…

Tisztazzu, kik a tótok…

Tisztázzuk, kik a lengyelek… 

Tisztázzuk, mi az a „finnugor elmélet”

Tisztázzuk az AVAR kérdést… 

Tisztázzuk a zsidó katasztrófa valódiságát

Tisztázzuk, mikor halt meg Attila