Tisztázzuk az Avar kérdést…

A wikipédia szerint “az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 6–8. század között Kárpát-medencei központú, erős birodalmat irányítottak. A Kaukázusban élő mai avarokkal való kapcsolatuk vitatott. A 9. században ez a birodalom apró államocskákra hullott szét. Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott. Ázsiában alakultak ki. A Kína mellett birodalmat létrehozó hsziungnukkal, a heftalitákkal és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák őket. A krónikák (bár itt ezt nem magyarázza meg a wikipédia, nem ismert olyan krónika, ahol valóban avarokról írnának sem az adott dátumban sem a néppel kapcs., szerk.) az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).” 

A wikipédiával ellentétben a magyar krónikák sehol nem említik őket. Attila koráról a lehető legapróbb részletezettséggel számolnak be, majd ugyanez a krónikás hagyomány hasonló terjedelemben és részletezettséggel ismerteti Árpádék korát is. Ezek után joggal elvárhatnánk, hogy krónikásaink, miután részletesen ismertették e két történelmi időszakot, a kettő között húzódó, és körülbelül háromszáz évig tartó AVAR korszak eseményeit is megemlítsék! Ezzel szemben nem, hogy nem említik, hanem azt a szót, hogy „AVAR" le se írják! Hovatovább úgy datálják az eseményeket, hogy idő sem marad semmiféle avar korszak számára, hiszen Attila halála és a magyar honfoglalás között mindössze ötgenerációnyi távolságot, mindössze 104 évet vezetnek le: 

„... s ama fiú származását álom jövendölte meg, ezért nevezték Álmosnak, aki Előd, ez Ögyek, ez Ed, ez Csaba ez Etele, ... fia volt." (Képes Krónika)

„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból ..." (Képes Krónika)

„Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába.” (Képes Krónika)

Kálti Márk és Kézai Simon teljesen azt a benyomást keltik, mintha az Attila kora és az Árpád kora közötti események tekintetében egyfajta történelmi amnéziában szenvednének! Háromszáz évet olyan pazar eleganciával lépnek át, mintha az a korszak valóban meg se történt volna! Hogyan lehetséges, hogy jobban emlékeznek az időben tőlük sokkal távolabb lévő “hun” korszakra, mint arra az avar korszakra, amely honfoglalásunkat közvetlenül megelőzte? Első kézből való információik lehettek volna a Kárpát-medencei központú Avar Birodalomról! Feltéve persze, hogy volt egyáltalán Avar Birodalom. Mert ha nem volt, akkor nem csoda, hogy krónikásaink is mélyen hallgatnak róla.

Heribert Illig-Kitalált középkor című könyve nyomán hazánkban Tóth Gyula kezdett a témával foglalkozni és rendbe szedni a dátumok körül kialakult zűrzavart. Tóth a könyvében említi, hogy Kálti Márk a magyar honfoglalást a Krisztus utáni 677-es évre rögzítette. Logikájából azonban levezethető egy másik honfoglalás-dátum is! Ha Attila halálának Képes Krónika szerinti dátumához, vagyis 445-höz hozzáadjuk azt a 104 évet, ami Attila halála és a magyarok második bejövetele között szerinte eltelt, akkor eredményként az 549-es dátumot kapjuk. Kézai Simon 1272-ben írt krónikájában a magyar honfoglalást már jóval későbbre, a Krisztus utáni 872-es esztendőre rögzíti! Felmerül a kérdés: Van-e a kapcsolat a két dátum között? Nos, e két dátum tulajdonképpen egy és ugyanaz, csak az egyiket (549) a Krisztus születése óta eltelt években kell érteni, míg a másikat (872) a Nagy Sándor halála óta eltelt években! 

Nagy Sándor Kr.e. 323-ban halt meg, s tudjuk, hogy a halála évétől útnak indult egy időszámítási rendszer. Ha valaki a középkor során következetesen a Nagy Sándor halála óta eltelt években gondolkodott, akkor pontosan 323 évvel nagyobb dátumokat használt, mint azok, akik már Krisztus születésétől számították az időt!

Könnyen elképzelhető tehát, hogy a középkorban szándékosan vagy véletlenül összetévesztették e két párhuzamosan futó időszámítási rendszert. Még tudták, hogy mi az éppen aktuális évszám, de hogy ezt Krisztus születésétől kell-e érteni, vagy Nagy Sándor halálától, az már nem volt világos. A kereszténység terjedésével általánossá vált a keresztény időszámítás, de úgy, hogy a régi, Nagy Sándor-féle dátumok megmaradtak, csak a továbbiakban keresztény dátumokként értelmeződtek. Ezt a lehetőséget Heribert Illig is említette könyvének 422. oldalán, a „Sándortól Sándorig" c. fejezetben így ír róla: „Gunnar Heinsohn a velem folytatott dialógusban azt a feltételezését ismertette, hogy a kitalált középkor eddig felvetett három évszázada azáltal került az időszámításba, hogy a „Nagy Sándorhoz" (Alexandrosz) viszonyított időpontokat egyszerűen Krisztusra értelmezve olvasták. (...) Emögött az a logika áll, hogy kegyességi okokból többé nem fogadták el a pogány Nagy Sándorra történő hivatkozást, amiért is a régi dátumokat egyszerűen „keresztény dátumoknak" olvasták. (...) Ebben az esetben a jobbik, nevezetesen a bizánci bürokrácia korrekt Sándor-dátumot ruházott volna a nyugatra, melyet ott aztán Krisztus-dátumra változtattak volna."

A nemzetközi tudományos világ mindeddig szentírásként kezelte az olyan nyugati krónikákat, mint például Einhardnak a Nagy Károly életéről írt munkája. Minden közlését, minden félmondatát készpénznek vették. Ugyanez a nemzetközi tudományos világ az, amelyik negligálja a teljes középkori magyar krónikásirodalmat, és történelemtudományi szempontból megbízhatatlannak bélyegzi! Vajon milyen alapon teszi ezt? Miért mérnek történelemtudósaink e tekintetben is kettős mércével? Mitől hiteltelenebb egy középkori magyar krónikás, mint egy nyugati szerző? A választ ismerjük: Időrendi okokból!!! A hivatalos akadémikus érvelés ugyanis úgy szól, hogy az a középkori magyar krónikásirodalom, amely Attila halála és a magyar honfoglalás között képes mindösszesen csak 104 évet levezetni, olyan nyilvánvaló ostobaságot állít, hogy nem is érdemes komolyan venni, és közléseit hitelesnek elfogadni!

A magyar krónikák közléseit azért nem veszik komolyan, azért tekintik történelemtudományi szempontból hiteltelennek, mert igazat állít! Mert veszi magának a bátorságot, és egyszerűen kihagyja, átlépi azt a fiktív (AVAR) időszakot, amelyet vélhetőleg csak utólag csempésztek be a történelembe! Az, hogy esetleg mégsem a magyar krónikák közléseivel van baj, hanem maga a kronológia az, ami nem stimmel, és az időszámítási rendszerünkbe csúszott be valami gubanc, tudósainkban mindeddig fel se merült!

Ennek az egész képtelen helyzetnek van még egy olyan aspektusa, ami nagyon jól megvilágítja akadémiai történelemtudományunk fonák gondolkodásmódját. Ugyanis bármilyen hihetetlen, él egy nemzet Európa közepén, amely saját történelmét illetően jobban hisz ellenségének (pl. a bizánci császárnak), mint saját középkori krónikásainak! Amit ugyanis mi a honfoglalásunk koráról és az azt közvetlenül megelőző időkről tudunk, azt zömmel VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár „De Administrando Imperio” (A Birodalom kormányzása) című művéből ismerjük! 

Tekintettel arra, hogy a magyarok hadat viseltek Bizánc ellen, és azt egy időre adófizetőjükké is tették, felmerül a kérdés: Vajon pártatlannak tekinthető-e a magyarokkal szemben az a bizánci császár, akinek eleink oly sok borsot törtek az orra alá? Nyilván nem! De mi ennek ellenére mégis készpénznek vesszük minden egyes szavát, miközben saját középkori krónikásainkat hiteltelennek tekintjük! VII. (Bíborbanszületett) Konstantin ebben az ominózus művében valóban mindent elkövet, hogy eleinket minél dicstelenebb színben tüntesse fel: „És a magyarok hét hordából állottak, de ebben az időben nem volt uralkodójuk, sem bennszülött, sem idegen, de voltak közöttük bizonyos törzsfőnökök, akik között a vezető törzsfőnök a már előbb említett Lebediás volt... És a kagán, Kazária uralkodója a (magyarok) vitézsége és katonai segítsége miatt az első törzsfőnek, akit Lebediásnak hívtak, egy előkelő kazár hölgyet adott feleségül, hogy nemzzen vele gyermekeket; de Lebediásnak történetesen a kazár asszonytól nem született gyermeke. Miután egy kis idő elmúlt, a kagán, Kazária uralkodója, szólt a magyaroknak, hogy küldjék el hozzá az első törzsfőnöküket, így Lebediás, Kazária királya elé járulva, megkérdezte tőle, hogy miért hívatta. És a kagán így szólt hozzá: A következő okból küldöttünk érted: minthogy előkelő származású vagy és bölcs és vitéz és első a magyarok között, mi azt óhajtjuk, hogy a fajtád uralkodója légy és alá légy rendelve a mi törvényeinknek és rendeleteinknek.”

Egyszóval Bíborbanszületett Konstantin szerint mi abban az időben a zsidó vallású kazár király hűséges alattvalói voltunk, ám ahhoz már nem volt elég sütnivalónk, hogy vezért válasszunk magunknak.

Fölöttébb különös, hogy a Képes Krónika szerzője a magyar honfoglalás idejének bizánci uralkodóját egy 600-as években élő császárban véli megtalálni! Mint tudjuk, Illig tézise szerint 614-ben, tehát nem sokkal a Szent Kereszt elhurcolása után kezdődnek a fiktív évszázadok. 614-ben III. Konstantin már koronázott társcsászár, ámde még csak három esztendős. Az az időszak tehát, amikor III. Konstantin tényleges hatalomhoz jut, már a fantomkorszak idején történik. Ha Illig tétele igaz, akkor III. Konstantinnak valamilyen formában a X. században is fel kell bukkannia! És lám, csodák csodája, a X. században ismételten találkozunk egy Konstantinnal, igaz, ezúttal nem III.-kal, hanem VII.-kel! Mégpedig azzal a VII. Bíborbanszületett (Porfürogennétosz) Konstantinnal. Illig ezek után megvizsgálta VII. (Bíborbanszületett) Konstantin X. századi élettörténetét. A X. századi történet valahol ott veszi kezdetét, amikor Leo császár négy éven belül háromszor is megözvegyül, mire Zoé egy házasságon kívüli fiút szül neki. Leo, miután ezt a fiút egy évvel korábban társuralkodóvá koronáztatta, 912-ben meghalt. (Érdemes emlékeztetni rá, hogy Illig tétele szerint a történelem 911-ben kezdődik újra, tehát 912-ben, a házasságon kívüli fiú megkoronázásakor immár a valós történelem filmkockái peregnek!) Ez a fiú, csak egészen későn, a koronázása utáni 24. évben kap valódi hatalmat a kezébe, egészen addig mások intézték helyette a kormányzati ügyeket, ami az ifjú császárnak nyilvánvalóan csíphette a szemét. E tekintetben rendkívül hasonlított III. Konstantinra, aki szintén csak későn vehette kezébe az ügyek intézését, és akit szintén társuralkodóvá koronáztatott a császár-papa. Ezek után mit gondolnak, vajon ki volt a X. századi Leo császár házasságon kívül született fia? Bizony nem más, mint maga VII. (Bíborbanszületett) Konstantin! Feltűnő hasonlóság mutatkozik tehát a VII. századi III. Konstantin élete, és a X. századi VII. Konstantin élete között! Érdekes megjegyezni, hogy a Szent Kereszt perzsáktól való visszaszerzésének dicsőségét VII. (Bíborbanszületett) Konstantin nem véletlenségből testálta éppen Herakleioszra, hiszen ezáltal voltaképpen a saját (VII. századi) apját tisztelte meg, az ő emlékének adózott! Hiszen Herakleiosz azáltal, hogy apja volt a VII. századi III. Konstantinnak, egyben a X. századi VII. Konstantinnak is apja volt! Ráadásul Bíborbanszületett Konstantin úgy intézi a dolgokat, hogy a valós történelem kb. a saját megkoronázásától induljon újra!

Ha a magyar krónikák adata az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 évnyi távolságról valóban helytálló, akkor ennek a 104 évnek valamilyen formában a 895-ös koordináta-rendszerben is fel kell bukkannia! Nézzük meg mi történik 104 évvel a magyar honfoglalás hivatalosan elfogadott 895-ös dátuma előtt! A kivonás egyszerű matematikai műveletét elvégezve a 791-es esztendőbe érkezünk és ez az esztendő nem más, mint a pannóniai avarok ellen indított frank háború kezdőéve! A Pallas nagy lexikona az „Avarok” címszó alatt a következőt írja erről: „Taszilo bukása után a frank-avar határkérdés szabályozása napirendre került és e kérdés idézte elő a következett nagy háborút is, ámbár Nagy Károly már régebben tervezte volt a rakoncátlan, pogány nép leigázását és megterítését. 791-ben két frank sereg lépte át az Enns határfolyót; az egyiket, mely a Duna jobb partján haladt Károly maga vezényelte; a másik a bal parton nyomult előre, az élelmezésről pedig a Dunán haladó bajor hajóhad gondoskodott. 52 nap alatt Károly Győrig nyomult, s nagy zsákmányt ejtve tért haza. 795-ben folytatta a háborút, megint kettős támadást intézve az avarok ellen. Ez alkalommal az avarok, vezéreik, a khagán és a jugur meghasonlása miatt még rosszabbul jártak, úgyhogy Károly jóformán egész Pannóniát meghódította, sőt a Tiszáig vitte győztes fegyvereit.”

Száz vagy száznégy év. Akármelyiket is vesszük alapul és akármelyiket is vonjuk le honfoglalásunk 895-ös dátumából, mindenképpen egy pusztító erejű frank támadást találunk.

Nagy Károly személyének kiléte kulcsfontosságú ha meg szeretnénk érteni az AVAR korszakot, mert Nagy Károly történetesen létezett. Csak nem úgy, nem olyan formában és nem akkor, ahogyan azt tanítják.

Vessünk egy pillantást a francia történelem kezdeteire! A frankok országában először a meroving királyok kezdtek uralkodni. Alaposabban megvizsgálva a merovingok történetét mindjárt az elején szembetűnik első királyuk, Childerik uralkodásának kezdő dátumaával, ami történetesen 457. Ez az esztendő mindössze három évvel követi Attila király halálának 454-es dátumát. Európa ekkor még jóformán fel sem ocsúdott a hun áradat okozta traumából, máris megjelenik az első nyugati államalakulat Childerik vezetésével! De ki lehetett maga Childerik? Közelebb visz a megoldáshoz, ha megnézzük mit ír a Wikipédia az „I. Childerich frank király” címszó alatt: „Childeric sírjának leletei meglepően szoros analógiákat mutatnak az első apahidai (erdélyi) gepida királysírral.”

Az Erdélybe behúzódó gepida népcsoport az általános vélekedéssel ellentétben nem egy germán népcsoport volt, hanem az Aladár seregei által legyőzött "szaka" "szkitha" székely-hun nép maradéka! Így az apahidai gepida királysír is az Erdélybe behúzódó székelyek egyik vezetőjének (talán Attila valamelyik fiának) a sírja lehetett! Ha tehát a gepidák valójában székelyek voltak, és Childerik sírjának leletei „meglepően szoros analógiákat” mutatnak az apahidai „gepida” királysírral, akkor teljes joggal feltételezhetjük, hogy az Attila halála után mindössze három évvel nyugaton felbukkanó meroving dinasztia első uralkodója is egy hun kapitány volt, talán Attila egyik fia, aki a hun birodalom összeomlása után összefogta és állammá szervezte a birodalom nyugati szegletében élő népeket!

Az Attila halála után lezajlott trónutódlási küzdelmekből Aladár került ki győztesen, míg a vesztes Csabának menekülnie kellett. Természetesen a későbbi magyar történelem szempontjából Csaba volt a fontosabb. Kitüntetett szereplője lett nemzeti tudatunknak és krónikáink is részletesen foglalkoznak vele. Ez nem csoda, hiszen első dinasztikus uralkodóházunk éppen Csaba személyén keresztül vezette vissza eredetét (és ezzel uralkodásának jogosságát) Attilához.  Tudjuk, hogy Aladárral folytatott sikertelen küzdelmei után Csaba Görögországba menekült. Tudjuk ki volt az anyai nagyapja, tudjuk hány évet időzött nála, tudjuk meddig tartott a visszaútja Szkítiába és tudjuk, hogy hazatérése után mire bíztatta az ott talált szkítákat. Tudjuk, hogy horezmi feleséget vett magának és ismerjük gyermekei nevét is. Szinte mindent tudunk róla. Hát nem különös, hogy voltaképpen ő volt a trónutódlási harcok VESZTESE? És nem különös, hogy a trónutódlási harcok GYŐZTESÉNEK, Attila másik fiának, Aladárnak a további sorsáról semmit de semmit nem tudunk? Alarik győz, majd eltűnik. Megveri Csaba seregeit, majd felszívódik. Krónikáink azt írják, hogy a Csaba oldalán küzdő és később Erdélybe menekülő hun kapitányok annyira féltek Aladár csapataitól, hogy még csak hunnak sem merték magukat nevezni többé... Hogyan lehetséges akkor, hogy az az Aladár, aki ilyen fényes győzelmet tudott aratni ellenfelei fölött, teljesen eltűnik? Nem kezd uralkodni, nem alapít birodalmat, nem hallunk róla többé. Vagy mégis?

A fent elmondottakból tehát logikusan következik, hogy az a Childerik, aki mindössze három évvel Attila halála után uralkodni kezdett a nyugati tájak fölött, valójában nem más, mint Aladár, Attila idősebbik fia, aki legyőzve öccsét az őt támogató nyugati nemzetség királya és egyben a meroving dinasztia alapítója lett. Persze most a szememre vethetnék, hogy Childerik apját jól ismerjük, Merovech-nek hívták és ő volt a meroving dinasztia névadója is egyben. Hogyan lehetett volna tehát Childerik Attila fia? Igen ám, csakhogy Merovech-kel kapcsolatban van egy súlyos probléma! Mégpedig az, hogy sok kutató nem fogadja el őt hiteles, valóban létező történelmi személynek, sokkal inkább mondai, legendabeli alaknak tarja! A lexikonok Merovech-kel kapcsolatban megjegyzik, hogy róla kizárólag csak Tours-i Gergely tudósít, ami már önmagában is elegendő lenne a hitelességének a megkérdőjelezésére. A Wikipédia azonban tovább megy és még azt is hozzáteszi, hogy: „Egyes kutatók megjegyzik, hogy Merovech egy isten vagy félisten neve is lehetett: egy ember, bika és valamilyen tengeri lény keverékéből alkotott alaké, akit a frankok a kereszténység felvétele előtt tiszteltek.”

No de mi köze van mindezeknek Nagy Károlyhoz? Korábban láttuk, hogy Nagy Károly avarok ellen indított 791-es és 795-ös háborúja valójában Aladár és Csaba küzdelmének időben későbbre datált duplikációja. A két eseménysorozat közötti hasonlóságot nem én vettem észre elsőként, hiszen már Sebestyén László is feltételezte, hogy e két háború valójában azonos. Gyanús volt továbbá a frank-avar háborúk és a magyar honfoglalás között eltelt 100 vagy 104 évnyi időtartam is. Ha tehát mind Childerik kora, mind pedig Nagy Károly kora kísérteties módon idézi fel az Attila halála utáni eseményeket, logikus a következtetés, hogy Childeriknek és Nagy Károlynak valami köze lehetett egymáshoz.

Tudjuk, hogy Childerik 457-ben, mindössze három évvel Attila halála után kezdett uralkodni. Nagy Károly trónra lépésének időpontja 768. Elég megnézni, hogy mennyi a különbség a két dátum között és a megoldás máris adja magát! Ha 768-ból levonunk 457-et eredményként 311-et kapunk. Mi ez a 311? Nos akik az ókorból örökölt és egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek témájában jártasak, azok rögtön a homlokukhoz csapnak: Pontosan 311 év a különbség a Szeleukida időszámítás dátumai és a Krisztus szerinti időszámítás dátumai között! Nem elképzelhetetlen tehát, hogy azzal a Childerikkel, akiről épp az imént mutattuk ki, hogy Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítható, egy szeleukidányi, azaz 311 évnyi csúsztatással élve már Nagy Károlyként találkozhatunk.

Ha Childerik és Nagy Károly korát még jobban összevetjük, további érdekes egyezéseket találhatunk. Tudjuk, hogy Childeriket fia, Klodvig követte a trónon. Klodvig halála után azonban négy fia - Theuderic, Chlodomer, Chidebert és Chlotar - felosztották egymás között atyjuk birodalmát. Ha három évszázadot előreugrunk az időben, akkor az elénk táruló kép döbbenetesen hasonló! Tudjuk, hogy Nagy Károlyt fia, Lajos követte a trónon. Lajos halála után fiai a verduni szerződés során felosztották egymás között atyjuk birodalmát és lerakták a későbbi Franciaország és Németország alapjait. Tehát a meroving korszakban éppúgy felosztják a Frank birodalmat, akárcsak három évszázaddal később a Karoling korszakban! Mindkét esetben azt látjuk, hogy a „nagy uralkodó” fia (a meroving korszakban Klodvig, a Karoling korszakban Lajos) még egyben tudja tartani atyja birodalmát, a rákövetkező generáció azonban már felosztja. Mindezt látva egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem volt külön egy meroving korszak és nem létezett külön egy karoling korszak! A frank történelem e két meghatározó időszaka csak a 300 év betoldás következtében különült el egymástól! Ez a korszak pedig nem egyéb, mint az Attila halálát és Aladár győzelmét követő időszak, amikor a győztes Aladár állammá szervezi az őt hatalomra segítő nyugati nemzetségeket és királyukká válik! Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal.

A wikipédia lehet a legnagyobb segítségünk eme történelmi események datálásának felderítésében, csak ismernünk kell továbbá a korok különböző és azonos időben vezetett időszámításait. Nem kell hozzá egyetemi docensnek lenni sem matematikusnak, csupán néhány óra elteltével a Google használatával is össze lehet rakni a képet az adott korról és máris kitalálható, hogy az avart, mint népet és az avar birodalmat azzal a nyilvánvaló szándékkal hozták létre, hogy az Európába érkező és itt letelepedő magyarságot történelemtudatilag elválasszák attól a hun néptől, amely a Krisztus utáni V. században Attila vezetésével megsemmisítő csapást mért az ókori Rómára.

Amíg az AVAR-t beletesszük a HUN-Magyar folytonosságba, ugyanúgy átverjük magunkat, mint egykoron a finnugor nyelvelmélettel verték át a teljes magyarságot. A két tétel nem különbözik egymástól, ha lényegét nézzük, csupán nevében más...

 

Források: wikipédia; HVG.hu; maghreb.bolg; Tóth Gyula: A magyar krónikák és a kitalált középkor. 

 

A “Tisztázzuk” sorozat eddig megjelent részei:

 

Tisztazzuk, kik a rácok…

Tisztázzuk, kik az oláhok...

Tisztázzuk, kik az ukránok…

Tisztazzu, kik a tótok…

Tisztázzuk, kik a lengyelek… 

Tisztázzuk, mi az a „finnugor elmélet”

Tisztázzuk, kik a Kazárok… 

Tisztázzuk a zsidó katasztrófa valódiságát

Tisztázzuk, mikor halt meg Attila