Történelem

A Kárpát-medence északnyugati részének magyarok általi elfoglalását Anonymus „A magyarok cselekedetei” című munkájának 34-37. fejezetében írta le. A Névtelen jegyző azt írja, hogy a terület lakosságát „csehek és rabszolgák” alkották, de ahogy ezt az előző részben már leírtam, mivel Anonymus nem akarta túlbonyolítani a problémát, melynek okaival valószínűleg ő maga sem volt tisztában, ezért inkább saját korának megfelelően, csehekről írt...

Jarun és kunjai nem kértek a mongolok kegyelméből, lovaikat leölték, arcukon mély sebeket ejtettek és nekimentek Szubotájéknak, hogy hősként haljanak meg, miközben elkezdett szakadni az eső. Az utolsó, még élő kun harcos Jarun volt. Azt mesélték a mongolok, hogy sok sebe volt, de halála előtt mosolygott. A hitéért, a népe védelméért a végsőkig kitartott...

Sajnos sem Mészáros József, sem Andrássy Mária további sorsa ismeretlen előttem, így az esetleges elérhetőségeik is, s ha még itt vannak a földi világban - amit szívből kívánok nekik - akár Horthy-ak, akár nem! Ugyanakkor a genetika tudománya ma már bizonyító erővel bírna, hiszen a kormányzó úr apai DNS-profilja ismertté lett azóta, ami az I-M170 haplogroup...

Volt bennem némi bizakodás, hogy megemlítik a médiában, az újságos standokon néhány lap cikket hoz le az egykori legendás győzelem emlékezetével, és méltóképpen emlékeznek meg azok, akiknek emlékezni s emlékeztetni kell. Soha nem feledem, amikor a nagyszabású esemény 90. évfordulóján, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarára - ahol Csák Attila szobrászművész által alkotott emléktábla áll - óriási tömeg jött össze a Horthy Miklós Társaság, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a vitézek tömegei mellett a lelkes érdeklődőkből...

Az Attila király halála és a hun törzsszövetség felbomlása után a hatalmas nép töredékei külön- külön fejedelemségekben, törzsi vezetőkből felemelkedett fejedelmek uralma alatt, különböző népneveken kezdtek új életet élni. A szabírokra utaló Zobor név szerényen bár, de arra figyelmeztet, hogy a Morva folyó vidékén élő, a X. században elszlávosított és „morvának” elnevezett nép nem a Pripjaty-mocsarakból, hanem Felső-Mezopotámiából származik...

A magyar lovasság összetorlódott a patak kiszáradt medrében, ahol a francia ágyúk erős tüze is verte őket. Több sikertelen kimenetelű ellentámadás után a teljes hadosztály menekülni kezdett, és magukkal rántották a segítségükre küldött Hadik-huszárezredet is, amelyen keresztüllovagoltak, ezzel azt is felbomlasztva és menekülésre késztetve...

Kálmán-párt és az Álmos-párt, illetve e két dinasztia-ág hosszú, több évtizedes, drámai eseményekben bővelkedő harcának egyik lényeges fordulópontja, Álmos fia, Vak Béla trónra kerülése. Az Álmos-ág győzelmének okai, körülményei vizsgálódásom tárgya, s ennek során arra a kérdésre is választ igyekszek keresni, hogy melyek voltak azok a főbb társadalmi erők, amelyek fontos szerepet játszottak Vak Béla trónra jutásában. Sajnos, a  külföldi források azon a sablonos szövegen kívül, hogy II. István halála után Álmos herceg fia, Vak Béla került a trónra, semmit sem mondanak a hatalom megszerzésének részleteiről. A magyar krónikából erről már többet tudhatunk meg...

Elgondolkodtató, hogy a középkori magyar krónikákban „Nagy-Moráviáról” nem olvashatunk semmit, sőt Anonymus még „morva” nevezetű népet sem említ(!). Kézai esetében az eredeti latin szöveget fordító hivatásos történész a vélt hiányosságot a „messiani” (moesiani) népnév „morva” népnévre való ferdítésével próbálta „orvosolni”. Az efféle manipulációk csak akkor szoktak beválni, amikor az olvasó nem elég kíváncsi ahhoz, hogy megnézze az eredeti szöveget. Egyik nagynevű hivatásos történészünk dobta be a köztudatba azt az elméletet, mely szerint a magyarok a „morvákat” eredetileg „marótoknak” nevezték...

A kun ember azonnal felismeri az idegent, majd egyetlen szempillantás s két-három kurta mondat után képes arról is döntést hozni, hogy a tábortüzéhez engedi-e azt. Nem valami barátságtalan szokás vagy fellengzős kivagyiság készteti őket erre, hanem a tapasztalat. Hosszú évszázadok tanították meg a puszta emberét, hogy elsőre csak a Fennvalónak, majd csak másodszorra az embernek higgyen. Ámbátor, akit a bizalmukba, ne adj’ isten a barátságukba fogadnak, azt a sírig védik, az utolsó rögig szeretik...

Brassóban a korábbi években is kitörtek kisebb-nagyobb tűzesetek; 1519-ben például leégett a Kapu utca nagy része és a hozzá tartozó Kapu utcai kapu, 1641-ben pedig a Kötélverők bástyája és további negyvenöt épület. Az 1689-es „nagy” tűzvész azonban nem csak a pusztítás mértékében, hanem a katasztrófa alkalmából keletkezett beszámolók, leírások, prédikációk mennyiségében is túltett a korábbiakon...