Történelem
Szent Istvánt a halála után (1038) az unokaöccse, Orseolo Ottó velencei dózse és István nővérének a fia, Péter követte a magyar trónon. A tizenöt éves koráig Velencében nevelkedett Péter megvetette a magyarokat és a fontos tisztségekbe idegeneket ültetett. A magyarok megelégelték Péter zsarnokságát és 1041-ben Szent István sógorát, Aba Sámuelt választották királlyá. Péter ekkor III. Henrik német királyhoz menekült és tőle kért segítséget, hogy hatalmát visszaszerezze...
A császári hatalom elleni felkelés gondolata már régen érlelődött, de minden felkelés élére – már ha el akarnak érni vele valamit –vezető kell. Olyan, akit nem csak a jobbágyok, a kisnemesek, de a nagyobb urak is követnek a hadba. A török földön bujdosó Thököly Imre meg tán már túl öreg ahhoz, hogy az élükre álljon - valahogy így okoskodhatott Esze Tamás, mikor a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet javasolta vezérnek...
1948. június 3-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetriben az iskolák államosítása elleni tüntetés során meghalt egy rendőr. Az esetből az akkori hatalom az egyházak megfélemlítésére alkalmas gyilkossági ügyet, koncepciós pert kreált, az országos sajtóban egyházellenes propagandakampány indult. A pócspetri per a Rákosi Mátyás vezette magyar kommunista rezsim koncepciós pere volt, hogy megtörjék a Magyar Katolikus Egyház társadalmi befolyását. Rákosi már a történteket követő éjszaka azzal hívta fel Péter Gábort, az ÁVÓ vezetőjét, hogy Pócspetriben lázadás történt, és ezért azonnal oda kell utazni...
A Magyar Törvénytár 1938. május 29-ei számában megjelent 1938. XV. tc. „A Társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása” címmel arról, hogy a médiumokban, a színházaknál és a filmnél, valamint más értelmiségi pályákon csak az illetékes, illetve megszervezendő kamarák tagjai működhetnek. Ezekben a testületekben pedig a zsidók száma a 20 százalékot nem haladhatja meg...
Ha mindenképpen mentséget próbálunk találni Gizella aljas tettére, akkor a „királyné” megpróbáltatásokkal teli életében és a velencei hatalmi harcok világában találhatjuk meg. Biztosak lehetünk abban, hogy Orseolo Péter jelleme is ezen körülmények hatására torzult el végletesen. A „Vazul-kérdés” Gizella királyné általi „elintézése”, kétségtelenül bizánci-velencei módszerrel történt, melyet a Turul-nembéli magyar királyok közül egyedül Könyves Kálmán alkalmazott a saját vérei ellen...
A marxista-leninista felfogás igazságos és jogtalan háborút különböztetett meg. Előbbi célja a támadások elleni védekezés, és „valamely nép felszabadítása a kapitalizmus rabszolgasága alól.” Az évek során egyre fontosabb szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelőssége. Eszerint ha a szocializmus az egyik szerződő államban veszélybe kerül, akkor a többi országnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a szocializmus megőrzése a szövetség révén...
Szent István király 1031-ben fiának, Szent Imrének a korai halála után „a nagyon keserves fájdalomtól elkeseredve súlyos betegségbe esett, sok nap múltán is csak alig tért vissza életereje, régi egészsége pedig soha többé nem állt helyre”. De Szent István ekkor nemcsak saját testi és lelki fájdalmával küzdött. A Képes Krónika szerint a királyt nemcsak fiának elvesztése és saját betegsége kínozta, de a magyar nemzet jövendő sorsa feletti aggodalom is. Szent István ekkor még nem tudta, hogy fia halála csak a kezdete azoknak a megpróbáltatásoknak, melyek élete utolsó éveit majd elviselhetetlen fájdalommal és szenvedéssel terhelik meg...
Kedves feleim, van egy oly társas mulatság melyet tüntetésnek hívnak. Ilyesmit egészen 1988-ig csak tévében láttam, ahol mindig tájékoztattak, hogy a haladó erők hol és hogyan mondták meg a véleményüket, bele a képébe a gaz … A három pont helyére bárki odaképzelhet bármit. Akkoriban is voltak ellenségképek…
A középkor egyik legnagyobb uralkodójának, III. Bélának rendkívül ambiciózus fia, II. András alakja máig megosztja a kutatókat és a történelem iránt érdeklődőket. II. András, aki II. Balduin jeruzsálemi király ükunokája, anyja révén Antiochia fejedelmének, felesége révén a latin császárnak, testvére Margit révén a volt bizánci császárnak és Thesszaloniké fejedelmének Bonifácnak volt a rokona, valamint az éppen uralkodó Jolanta császárnő anyjának, I. Máriának harmadfokú unokatestvére...
"Nem azért említjük ezeket, mintha dicsekedni akarnánk, mert hiszen csak kötelességét teljesítette a nemzet, amit tett, önjaváért is tette, s éppen úgy védték Magyarországot a Lajtán túli országok seregei hosszú évek során keresztül. Csak azért szólunk ezekről, hogy a történelemben is bebizonyítsuk, miszerint alkotmányos önállásunk mellett sem vesztett miattunk és általunk a birodalom biztossága..."