Kultúra

A XX. században készült film Semmelweis életéről fekete - fehérben, megrázó és tragikus életutat mutatott be, egészen Döblingig. Egy érzékeny, lelkiismeretes orvos zseni küzdelmei hogy felfedezését elfogadtassa, egészen az őrületig. Ebben a filmben azonban csak életének egy részlete volt bemutatva, hollywoodi sikertörténettel a végén. Happy end helyett, azonban ez egy tragikus élet, amiből itt semmi nem látszott. Helyette az osztrák- magyar ellentétre volt kihegyezve, holott ez minden újításnak a küzdelme, amióta világ a világ. Bár, történelmileg van valóságalapja, hiszen ekkoriban zajlik a szabadságharc...

Ennek az ellenségeskedő, sátáni gyalázatnak azonban, bármilyen áron is, és bármilyen eszközökkel, de véget kell vetnünk! Most! Mindegy ebben a keresztényellenes belháborúban, hogy valaki katolikus vagy protestáns. Mindannyian Krisztus Egyházának tagjai vagyunk. Nem vonhatjuk ki magunkat még protestánsként sem, a Mária-szobor megrongálását illetően azzal, hogy ez nem a mi ügyünk, hiszen várhatóan igazolódik hamarosan a régi, latin mondás: „Hodie mihi, cras tibi.” Arra buzdítok hát mindenkit, hogy ne legyen közönyös, sem fanyalgó!

Ifjonti éveimben, mikor dúlt a – fúj, piszkos, átkos – szocialistának mondott rendszer, dugig volt a templom. Szerintem sokan olyanok is elmentek az éjféli misére, akik máskor, egész évben messze elkerülték a templomokat. Aztán, ahogy múlt az idő és állítólag megváltozott a rendszer, azaz szabad lett a csók és szabad a tánc, valahogy megfogyatkoztak az éjféli misén megjelenő hívők és nem hívők...

Hogy, hogy volt- hogy nem volt, de tata és mama akikről a történetem szól negyvenhat évet töltöttek el egymás mellett. Az addig tartó út egyáltalán nem volt sima. Végigdöcögték. Megmaradtak egymásnak jóban- rosszban, egészségben- betegségben, nélkülözésben- bőségben. Hogy mi tartotta egybe őket? Még önmaguk előtt is megmagyarázhatatlan titok maradt. A sok civódás- perpatvar kovácsolta volna acéllá életük fonalát. Ki tudja?

Mostanában gyakran felmerül bennem a kérdés, miközben éjszakánként ezernyi gondolat suhan át az agyamon, hogy minek azokat megírni… és kinek? Hiszen, az emberek zöme alig olvas el öt sornál többet, és csak a hangzatos jelmondatokra kíváncsi, amelyek akár gyermekkoromban, egy másik rendszerben is íródhattak volna. Ha el is olvassák, nem biztos, hogy meg akarják érteni, miről szól valójában egy-egy cikk. A legrosszabb azonban az, hogy ma már nem lehet őszintén, szabadon írni...

Sokan örvendünk, hiszen egy olyan világban emelhettünk templomot, amelyben ezer esztendős templomokat rombolnak le. Olyan világban emeltünk Magyarországon, Magyarországért templomot, amelyben Európa vezető politikus gárdája a Sátánnak szolgál, de mi, magyarok, Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának, Krisztus anyjának, az Istenszülőnek, a Sátán legnagyobb ellenségének állítottunk kápolnát, teljes hittel és szívvel. Igaz, „az ördög nem alszik” – mondták régen és ez a szólás ma is érvényes. Hiszen, nem az egységes hála, a megnyugvás, az imádság, az engesztelés lehetősége, egy megvalósult álom öröme hatja át azokat, akik e kápolnát akarták, szerették volna, akik elkötelezetten harcoltak érte, és akik tudtak róla…

A színvonalas műsor keretében Publik Antal előadóművész, Fazakas János Őserő Dalárda elnöke és Pintér István történész verse, prózája s történelmi áttekintése vezette fel az elnöki cím átadását, amely a Zetényi-Csukás Ferenc vezette 12 év (három négyéves ciklus) után került sor...

Én jó öreg régi, Mikulásom ablakom párkányán a magosszárú kis csizma, rea es süte a holdvilág sugára. Indulj el hát a régi utadról, s emlékezz jaz neköm adott szovadról. Remélni merem megkaptad a hezzád postázott levelem. A borítéké’t  bocsánatot kérnék,  takarítás közbe akada  kezembe még jaz ántivilágból való...

Ahhoz, hogy valaki engedélyt kapjon a kormánytól a gyermeknevelésre, Kianpour szerint számos követelménynek kell megfelelnie, beleértve a teszteket annak megállapítására, hogy a potenciális engedélyesek a kormány által jóváhagyott véleményekkel rendelkeznek-e. „Bizonyos emberek alkalmatlanok gyermeknevelésre, mert elfogadhatatlanul intoleránsak a környezettel és életmódokkal szemben” – írja. Úgy véli, hogy különösen a szodómia és a homoszexualitás megkérdőjelezhetetlen támogatása a szülői engedély előfeltétele.

Emlékszem, mikor kis srác voltam a mamám minden nap csomagolt az iskolai uzsonnához egy almát, azzal a hátsó szándékkal, miszerint a gyereknek kell a vitamin. Az almát többnyire meg is ettem, mert szerettem. A „fő fogást”, nem mindig, de mert ha olyan volt, amit nem nagyon szerettem, akkor becseréltem valami másra a kollégákkal...